….avagy lehet-e (és ha igen, hogyan) egy kiforrott otthon érzelmi töltetét instant előállítani…
Hova indul az egyszeri magyar vásárló, ha (általában nagyon sürgősen) bútorra vagy lakberendezési kiegészítőre van szüksége? A nagy bútorláncokba (Ikea, Jysk, Mömax, XXXLutz) ahol mindent leural a skandináv stílus (utóbbiban a kis- és nagypolgári bútorok utánérzeteivel fűszerezve). De ha mindenki mindent ezekből az áruházakból vásárol, hogyan lesznek a lakásokból már a nulladik pillanattól igazi otthonok, egyedi életterek?
Gyerekkorom színterein, otthon és a rokonoknál együtt élt a régi időkből átmentett, a háborút túlélt kevéske bútor, textil, a csehszlovák elemes szekrénysor meg a modern iparművészeti alkotások. Jól megfért egymás mellett a Tátra étkezőgarnitúra és a régi perzsaszőnyeg, a Gorka Lívia kerámiatál és a kilyuggatott fejű, vágtázó lovakat ábrázoló századfordulós festmény, amit az orosz kiskatonák unalmukban céltáblának használtak.
Ha volt is rá pénz, igény nem született a teljes megújulásra, együtt élt uszkve 100 év bútor- és iparművészete. Ezek az organikusan kialakult otthonok hűen tükrözték a bennük élők személyiségét, múltját. Tervezőként az a legritkább, ha „hozott anyagból” kell dolgoznom; sokaknak vagy nincs bútora (például mert eddig albérletben éltek, esetleg válás után minden a másik félnél maradt), vagy egyszerűen csak elhasználódtak a régi tárgyaik. Akad, aki szándékosan radírozza ki az életterét, mert semmit nem jelentenek számára a korábbi bútorok, kiegészítők. Bár tőlünk nyugatabbra ez nem jellemző, Magyarországon érthető: a szocialista bútoripar remekei többnyire nem képviselnek olyan értéket és minőséget, hogy aki köztük nőtt fel, körömszakadtáig ragaszkodjon hozzájuk. (Persze vannak csodás darabok, amiket akár gyűjteni is érdemes, erről majd egy későbbi posztban.) A valamelyik bútorlánctól vásárolt, vagy online rendelt bútorok pedig a maguk többnyire laminált, tehát műanyag felületével hamar elhasználódnak.
És innen szép nyerni: hogy lehet ezekből a tabula rasa lakásokból, házakból „varázsütésre” valami olyat előhozni, ami otthonossá és egyedivé teszi? Hogyan tudnánk az évtizedek gyűjtőmunkájában, örökségében rejlő érzelmi töltetet – aminek otthonosságára még a legmodernebb lakásban élők is vágyhatnak – instant előállítani?
Nagyon nehezen és évek munkájával, főleg ha csuklóból a 4-5 legnagyobb áruházban vásárolunk. Ezért mutatok most hét olyan üzletet (abc-sorrendben), ahonnan csak néhány kisebb bútort vagy kiegészítőt beszerezve egyedibbé válhat egy otthon. (Ez nem a reklám, hanem a tapasztalataim átadásának helye…)
Aki régen „ecserizett”, biztosan emlékszik arra a jófajta izgalomba vegyülő kissé kellemetlen gyomortáji szorításra, ami elfoghatta a hajnali piacon a választék, a döntéskényszer, az alku és egyáltalán: a „vadászat” miatt. A következő üzletekben már senkit nem fenyeget ez a zsigeri élmény, de a kincskeresés kellemes izgalmára azért lehet számítani – és talán arra is, hogy nyomasztani fogja, mit válasszon, mit párosítson mivel. A rossz hír, hogy az eklektikának nincsenek pontokba szedhető, bemagolható szabályai, és ezekben az üzletekben olyan ízléslabirintusba téved a vásárló, ahonnan legtöbbször szakember vezeti ki. Mégis ajánlom mindenkinek, hogy kerekedjen fel, tágítsa a szemlélethorizontját, és cserébe olyan tárgyakra bukkanhat, melyek nemcsak szépek és hasznosak, de még történetük és lelkük is van.
AMIKOR GALÉRIA
Antik, design, retró és vintage bútorok, lámpák, ipar- és képzőművészeti alkotások, kiegészítők két szinten. Az 560 négyzetméteres üzlet régebben Villért márkabolt volt, ezt a feelinget máig őrzik a belső tér egyes elemei, pl. a gumival borított lépcsők – de ezt tökéletesen passzol az itt kiállított tárgyakhoz. A 2016-ban nyílt boltban az olcsóbb, pl. az Iparművészeti Vállalatnál készült termékektől a minőségi képzőművészeti alkotásokon és a külföldi bútorokon át a teljesen „krézi” tárgyakig minden megtalálható – nem csoda, hogy filmesek, fotósok is gyakran kölcsönöznek innen.
ARTIBUS
Viszonylag új szereplő Budapesten az Artibus, pedig Nagy Tibor tulajdonos nem ma kezdte a gyűjtést. 2019-ben a Szabadság tér északi ívére, luxuskategóriás lakberendezési boltok mellé pozícionálta magát a debreceni cég, egy egykori gyarmatáru-nagykereskedés impozáns üzletébe. „Az átkosban a Széchényi Könyvtár raktára és restaurátorműhelye működött itt, majd Demján Sándor vette meg a házat. Tizenvalahány évig, amíg mi megérkeztünk, fel sem voltak húzva a redőnyök” – mondja Tibor. A bemutatóterem majdhogynem csak kirakat: debreceni raktárukban ugyanis több száz tárgy, külföldi és magyar bútorok, lámpák szobrok, kerámiák várnak arra, hogy végre felújítsák őket. Aki tehát tudja, mit keres, itt (is) előnyben van.
ARTKRAFT
Baracsi Kati lakberendező 2008-ban kezdett ipari bútorokat és világítótesteket gyűjteni. „Gyárakba, iskolákba kéredzkedtem be, onnan szedtem össze a lámpákat, szekrényeket, gyalupadokat stb. Akkoriban a világon mindössze két üzlet foglalkozott érdemben ezzel a stílussal, egy amerikai és egy francia. Így aztán mikor a lakásunk megtelt, a párom azt javasolta, csináljak üzletet a szenvedélyemből.” Az Artkraft stílusosan egy régi gyárépületben (a régi Április 4. Gépgyár telepén) van a Budafoki úton, 1.500 négyzetméteren. A tárgyak nyers, szokatlan külseje miatt az első három évben még csak külföldi megrendelések futottak be Katihoz, aztán lassan a magyar kreatívok, grafikusok, építészek, filmesek is felfedezték az üzletet, és mára a hazai vásárlók aránya 70 százalék körül van. „Nyugaton gyakrabban cserélték a gyárak, intézmények bútorzatát, így az ottani vevők ezekkel az ipari tárgyakkal még sosem találkoztak élőben. A magyarok viszont pontosan emlékeznek arra, hogy pl. az adott lámpa alatt dolgoztak a gyárban húsz évig.” A férfias, karakteres tárgyak 95 százalékban Magyarországról származnak, egy törékeny nő gyűjtésében – érdemes megnézni az üzletet annak is, aki nem ipari stílusban képzeli el az otthonát.
DAKEN
Friss szereplő a 2019 áprilisában indult Daken is, a korábban sminkesként dolgozó Koma Tímea Zsófia és testvére, a profi kosaras, asztalos és restaurátor Koma Dániel üzlete. „Szerettem volna a lakásomat olyan bútorokkal berendezni, mint amik most itt az üzletben megtalálhatók, ezért kezdtem gyűjteni őket. A nagymamánk, Gaubek Júlia Munkácsy Mihály-díjas, érdemes művész belsőépítész, bútor- és lámpatervező volt, igyekszünk tőle is minél több tárgyat felkutatni.” A „slowfurniture” mozgalom jegyében felújított bútorok (pl. a Hidasi Zsófi csodálatos kárpitjaival bevont székek) és lakberendezési tárgyak mellett kortárs festők képei is megtalálhatók a kis belvárosi kuckóban.
FABRIKA
Kollár Mariann a vintage borok világából érkezett a vintage bútorokéba, a 2015-től működő Fabrikát 2019-ben vette át. A midcentury, retró tárgyak mellett egyre nagyobb teret kér a háború előtti, art deco és Bauhaus lámpák gyűjteménye, az olasz dizájnlámpák között pedig jelzett darabokra is bukkanhat, aki szerencsés. A már ikonikusnak számító csehszlovák tömeggyártású bútorok mellett sok Angliából behozott teakfa darabot is találni. A színkavalkádhoz a jól használható, nagyméretű retró szőnyegek is hozzátesznek.
MÖBELKUNST
„Mindenki hülyének nézett, amikor 20 évvel ezelőtt gyűjteni kezdtem a bútorokat, lámpákat a harmincastól a nyolcvanas évekig. Sokan azt sem értették, mi kerül egy használt bútoron ennyibe” – mondja Fugerth András, a Möbelkunst alapítója. A kőbányai, korábban bányagépszerelő műhelyként működő 1000 négyzetméteres shoowroomban főleg midcentury(„keleti blokkos” nevén retró) skandináv és kelet-európai bútorok, lámpák és kiegészítők kaphatók. A borsos árú ikonikus darabok mellett stílusos, de kevésbé ismert tervezők bútorai is elérhetők. „Amikor elkezdtem tárgyakat találni (és nem gyűjteni, mert könnyen elengedem őket), még csak a Falk Miksa utcában lehetett Bauhaus vagy art deco bútorokat kapni. Mára a midcentury szinte mainstream-mé vált. Sok új üzlet is nyitott, de mondhatni organikusan alakult a piac, a többség figyel arra, hogy kicsit mással foglalkozzon, mint a többiek” – véli Fugerth.
WOODELIER
Hollywood-i pompa, dél-európai könnyedség és sokszor valami bájosan pimasz vonás jellemzi azokat tárgyakat, melyeket Szendrei Judit kínál a Woodelier-ben. „A nagymamám gyönyörű sárospataki házában nőttem fel, igazi mesevilágban, ahol a népi kultúra megannyi praktikus és egyszerű eleme keveredett egy polgári otthon hanyatló eleganciájával. Felnőttként pedig Franciaországban éltem egy ideig, és ez idő alatt a franciák burjánzó, nagyvonalú, habos eleganciája és könnyedsége is mély nyomot hagyott a szívemben” – meséli Judit. A dél-budai, régi gyárépületben rejtőző üzletben vintage, retró és midcentury bútorok, kiegészítők között lehet válogatni, és mindegyik hordoz magában valami „woodelier-eset”. És hogy ez mit takar? Íme Judit szinonimaszótára: „elfeledett és újra megszeretett, eredeti, egyedileg gyártott, felújított, összegyűjtött, fa, üveg, kristály, réz, bársony, merész, hagyományos, különleges, meglepő, kreatív, szexi, érdekes, vagány, lenyűgöző, bohém, boho chic, bátor, városi, menő, megfakult, buja, pompás, antik, vintage, retro, midcentury modern, használt, káprázatos, különleges, gyönyörű.”
