Semmi különös, csak négy csodálatos enteriőr talpig karácsonyban

Valahol first world problem, de hívő, vagy hozzám hasonlóan legalábbis a karácsony ünnepében kulturális és lelki értelemben hívő embernek veszteséget és fantomfájdalmat okoz, ha a sok munka vagy különböző gondok miatt nem úgy fordulhat rá az ünnepekre, nem úgy várakozhat, ahogy jólesne. A szenteste elrohan, másnap pedig jelez az idegsejt-memória: ott valaminek még lennie kellene – és ezt az ürességet nem lehet bejglivel betömni. Idén nem ez a terv, remélem nálatok sem, és hogy a következő négy hétben esténként ne a neten pörögjetek inspiráló dekor után kutatva, hanem inkább egy jó könyvet olvassatok, összeszedtem nektek négy olyan karácsonyi enteriőrt, amiből meríteni tudunk.

Tele a padlás (értsd Pinterest) mesésebbnél mesésebb karácsonyi enteriőrökkel, de sok van köztük, amiből semmilyen tanulságot nem tudunk levonni azon kívül, hogy gyakrabban kellene lottóznunk. A következő enteriőrök azonban nem ide tartoznak.

Idén tapasztalataim szerint a dekorok többnyire a természetességről, a szinte csupasz fenyőágakról, a zöld és bogyós növényekről szólnak, múlt héten egyébként ösztönösen én is így készítettem el a saját kis adventi díszeinket. Mindegy is, hogy a kínálat, a covid miatt megnőtt túrázási kedv, netán az ilyen-olyan elméletekből sarjadó, de végül egyként az egyszerűség utáni vágy által dominált divatos életstratégiák fordították így a trendet, az én szememnek és lelkemnek ez most nagyon jól esik. Nézzük, ti mit gondoltok róla!

Kezdem rögtön egy hamisítatlan angol vidéki házzal, mert ennél karácsonyibbat akkor sem tudnék álmodni, ha egy kiadós hószánozás után egy pintnyi forralt bort elkortyolva kandallótűz előtt aludnék el medvebőr-szőnyegen. A tulajdonos a New York-i Barneys volt divatigazgatója, Amanda Brooks, aki művész férjével és két kisgyerekével nyugodtabb életre vágyott egy olyan helyen, ahol a karrierjét a saját ritmusában, kevésbé feszített tempóban építheti. A mesés Cotswoldsbe költözött, és nyitott egy boltot, ahol válogatott ruhákat, illetve bútorokat és kiegészítőket árul, ezekkel dekorálja a saját otthonát is. Ha alaposabban megvizsgájuk a képet, kiderül, hogy a bútorok egyáltalán nem luxuskategóriásak, nem is egy stílusba tartoznak, mégis kifinomult egységgé áll össze a kopottas antik asztal a rusztikus konzollal, a csíkos chesterfield kanapé (melyet először nem is kedveltek a tulajdonosok, de nem volt idejük átkárpitozni, és végül a szívükhöz nőtt) az öblös fotelekkel. A dekor „semmi extra”, leveles-bogyós ágak, a karácsonyfán klasszikus, piros gömbök, néhány gyertya. Ne gondoljuk, hogy ilyen alapra (gerendás mennyezet, kandalló stb.) dolgozni pofonegyszerű, nagyon el lehetne tévedni itt is a berendezéssel, de ez a tökéletesség maga. Amanda szerint „a karácsony nem a jó ízlésről szól. Hanem arról, hogy jól érezzük magunkat.” Azért nekem nem fáj, hogy miközben ő jól érzi magát, az ízlést sem küldte le a szenespincébe. Kedves Amanda Brooks, leszel a barátnőm?

Mostanában sokat böngészem az amerikai transitional (tehát a tradicionális és modern, sőt éghajlattól függően még a mediterrán elemeket is harmonikusan magába olvasztó) otthonokat, ugyanis az egyik nemrég kezdett tervezési munkánk éppen ilyen lesz, és meggyőződésem, hogy sokatoknak be fog jönni ez az itthon még kevéssé elterjedt trend. Ez a hegyi ház a transitional stílus Netflix által felkent papnőjének, a Studio McGee névadójának alkotása. Tanítani lehetne, ahogy az arányokkal dolgozott: meg sem próbált versenyre kelni a kintről betüremkedő zöld lehengerlő mennyiségével, hanem néhány asztaldíszen kívül csak arra koncentrált, hogy a külvilágot egy db gazdagon díszített, csillogó-villogó fával ellenpontozza. Mintha csak egy gyertyát gyújtott volna meg, ami a tér arányai miatt történetesen egy karácsonyfa kellett legyen. Még azt a magas labdát sem ütötte le, hogy a kandallót feldíszítse – hát nem dicséretes ez a természetet maga elé és fölé engedő mértékletesség? Egy picivel több dekor, és máris giccsbe fordulna ez a helyiség.

Azoknak, akiknek hozzám hasonlóan sem angol cottage-ük, de még egy fránya kandallójuk sincs, és nem Aspenben fogják tölteni (idén sem) az ünnepeket, esetleg karácsonyfát sem szeretnének állítani, ezt a képet hoztam. Ha tárgy lennék, hatalmas váza szeretnék lenni, mindig tele vízzel és az évszakoknak, ünnepeknek megfelelő szép növényekkel. Ezt a betlehemi csillaggal, százaz és bogyós faágakkal tarkított dekort bárki kézügyesség nélkül, minimális anyagi ráfodítással elkészítheti. Az enteriőr azt is ékesen példázza, hogy mindegy, milyen színű a szoba (mondjuk ez a kék fenséges), a zöld és a karácsony mindeképpen jól fog állni neki. Ehhez hasonló kerámiaházikók pedig bármelyik tisztességes karácsonyi vásárban beszerezhetők, de akár ti magatok is készíthettek keramikussal, pld. Szentendrén – nekem innen csodálatos házikóformájú karácsonyi díszeim vannak.

Végül pedig jöjjön a személyes kedvencem: Osloban is úgy gondolták, hogy nem kell sok flanc a karácsonyi hangulathoz, és egy fél hegyoldalnyi erdő lakásba vonszolására sincs szükség – elég néhány gyertya, pár toboz egy szép fatálban, egy zöld koszorú a falon. Na, ki vette észre a trükköt? A trükk az, hogy ez a lakás nemcsak karácsonykor, hanem az év másik 362 napján is olyan állapotba hoz bárkit, hogy minden világok minden élőlényét legszívesebben a keblére ölelné. Ugye ti is látjátok, hogy egy jó alapra már teljesen felesleges túl sok dekort, alapozót, púdert, highlightert és mifenét rápakolni? A minőség, a szép formák, a tiszta elegancia látványa mindent visz. A hátsó kanapés fal egyébként 2022 fő lakberendezési színét viseli, az árnyalatról bővebben ebben a posztomban olvashattok.