Megint egy terméktípus, ahol akkora piaci rés van, hogy komolyan elgondolkodtam a lefejlesztésén. Addig is átmeneti megoldásra volt szükségünk, de villámgyorsan.
Nem megrendelőtől érkezett a felkérés, hanem a saját családomban merült fel az igény arra, hogy a gyerekszoba szőnyegét lecseréljük. Csakhogy a cipésznek (néha) lyukas a cipője, én évekig húztam-halasztottam ezt a projektet, mígnem a fiam enyhe porallergiája hirtelen oda jutott, hogy gyógyszert írtak fel rá. Így aztán azonnal elbúcsúztunk a gyerekszoba hatalmas szőnyegétől, ami érzelmileg is megviselt minket, mert egy számunkra fontos embertől kaptuk ajándékba, aki ráadásul már nincs is közöttünk. Ráadásul ott álltunk a 28 négyzetméteres, kongó, parkettás gyerekszobában, ahol az éber idő 90 százalékát a földön játszva töltjük, hogy rendben, akkor mostantól itt fogunk élni – csak lövésem sem volt, hogyan. Abban reménykedtem, hogy mióta utoljára rákerestem, valaki lefejlesztett egy elérhető árú terméket.
A civilizált körülmények, a szabályozott páratartalmú helyiségek és a sűrű beépítettség a poratkák melegágya; mi bolondok is évekig párásítottuk a gyerekszobát, gondolván, hogy ennél jobbat nem is tehetünk a gyerekkel. Hivatalos adatot nem találtam az országos érintettségre vonatkozóan, de azt minden szakember kiemeli, hogy a gyerekek körében (is) egyre nő a porallergiások száma, sőt, a betegség egyre fiatalabb korban jelentkezik. És igen, megerősítem: az a gyerek is érintett lehet, aki alig fogyaszt tejterméket, két pofira tolja a gyümölcsöt-zöldséget, hetente cserélik az ágyneműhuzatát, hetente háromszor sportol, minden nap kiviszik levegőre, és hétvégenként túrázni jár…
A porallergia pocsékul érint bizonyos lakberendezési alapvetéseket a szőnyeg- és függönyhasználattal kapcsolatban, az ökölszabály a következő: ne legyenek szőnyegek és függönyök. Még a más allergiák esetén elfogadható szizál sem játszik, mert a szálai közé a poratka befészkeli magát. De a testet-lelket melengető textilek igenis kellenek egy otthonba, fel is szívtam magam a feladatra. Azt előrebocsátom, hogy nem itt és ebben a témában fogom a spanyolviaszt feltalálni, mert egyszerűen nincs tökéletes megoldás – egyelőre. Viszont az elmúlt egy hónapban számba vettem az összes lehetőséget, így ha valakit érint ez a probléma, könnyebb lesz döntenie, mérlegelnie az előnyöket és a hátrányokat.
Kezdtem azzal, hogy átmenetileg egymás mellé pakolt jógaszőnyegekkel borítottam a szobát – ebből nekem az egy főre eső átlagnál számottevően több van -, hogy ne a hideg padlón ücsörögve játszanak. Ezeket elég volt fertőtlenítős vízzel áttörölni, a gyerekek pedig imádták, ahogy hazaértek, rögtön kezdődött is a közös torna, de vizuálisan azért nem volt túl meggyőző ez a megoldás. A szoba mérete miatt nálunk nem jött szóba, hogy hetente kétszer kimossak egy bármilyen szőnyeget, mert egy 10 négyzetméteres darab egyszerűen nem fér be a mosógépbe. Majdnem levarrtam egy több mintás-színes rongyszőnyegből álló, egymáshoz tépőzárakkal kapcsolódó kompozíciót a GAN szőnyegek mintájára, de aztán felfogtam, hogy egy öt szőnyegből álló megoldás esetén minden nap kellene egyet mosnom, hogy a hét végére letudjam őket. Ezt a mókát inkább meghagynám azoknak, akiknek házvezetőnőjük van, vagy pedig teljesen igazságosnak érzik (netán élvezik is), hogy a munka és a gyereknevelés mellett napi uszkve 2 órát házimunkáznak extra szőnyegmosás nélkül is.
Harmadik lehetséges megoldásként az vizsgáltam meg, mit tenne ilyen helyzetben egy svéd. Ha már olyan híresek a príma és praktikus termékeikről ugye. És nem kellett csalódnom (de picit azért mégis), mert volt rá ötletük, már 1956-ban. A Brogeby testvérek esőkabátokat gyártottak, de valamiért rajtuk maradt egy nagyobb raktárkészlet, mire kitalálták, hogy felcsíkozzák őket, és szőnyegeket szövetnek belőlük. A Horredsmattan szőnyegek tökéletesen megfelelnek egy allergiásoknak, a poratkák ugyanis nem találnak táplálékot a lazábban szőtt nylon szőnyegszálak között, melyeket rendszeresen és tökéletesen alaposan át lehet mosni vegyszeres meleg vízzel. (Egyébként szintén az ötvenes években rukkolt elő a neves dizájncég, a DuPont is nejlonszőnyegekkel.) Műanyag szőnyegeket persze már bárhol lehet kapni, általában kültérre javasolják őket, és találtam magyar gyártásút is: a Fehérvári úti vásárcsarnokban lehet kapni a Szőnyeggurunál sokféle színben és jópofa mintákban. A tulajdonos mesélte, hogy ezt a típust régebben Magyarországon svédszőnyegnek hívták, amíg ugyanis nálunk nem lehetett kapni, onnan hozatta be, aki ilyenre vágyott. Akármilyen szépek és praktikusak is ezek a szőnyegek, nem mellettük döntöttem: közlekedőbe, konyhába valóak, de órákat legózni, társasozni egy ilyen vékony szőnyegen garantált felfázást és elmacskásodott végtagokat eredményez.
Jó, akkor nézzük, mit mond Kína, a világ legnagyobb lakberendezési termékgyártója. Szerintük ez lesz a tuti:
…amiről nekem mindig ez jut eszembe:
Aláírom, hogy a kínai megoldás meleg, kényelmes és könnyen tisztántartható, tudja ezt mindenki, aki nem úszta meg a játszóházazást a gyerekkel (azaz gondolom senki, akinek gyereke van). Olcsónak viszont csak a diszkókockás megoldások nevezhetők, mert mondjuk ezek a szép angol és svéd puzzle játszószőnyegek már elég húzós árban kaphatók, legalábbis a mi 10 négyzetméteres verziónkért kért összeg már volt elfogadható.
És hogy mi lett végül a döntés? Lengyelországból rendelt kínai gyártású termék (hihetetlen, hogy mennyire uralja a termékpalettát ez a két ország, erről bővebben ebben a posztomban olvashattok), aminek a színeiről kár is beszélni, de legalább annyit tud, hogy mivel háromszögekből áll, számtalan mintát ki lehet rakni belőle. A gyerekek nagyon élvezik az óriáspuzzle-t, több mintaverziót is kipróbáltunk már, meleg és kényelmes, a takarítása pedig pofonegyszerű. Íme a termék bevetésen. (Aki tud jobbat, környörgöm, ne tartsa magában!)