Hét rendszerezési technika nemcsak könyvmolyoknak és könyvtártulajdonosoknak, hogy a könyvek akkor is szolgáljanak bennünket, amikor éppen nem olvassuk őket.
Soha ennyi influenszer nem népszerűsítette még az olvasást, nem készült ennyi podcast, Insta-bejegyzés és Facebook-poszt arról, milyen jó dolog (és most már trendi is) olvasni. A Zeitgeist bűvöletében új szakma is született Amerikában: a personal library curator, avagy személyi könyvkurátor. Nos ő pontosan azt csinálja, amit első blikkre gondoltok: elrendezi az ügyfelei (jellemzően sztárok, pld. Gwyneth Paltrow) könyvespolcát.
Szemforgatás helyett utánanéztem, mit is művel pontosan egy ilyen könyvkurátor, és arra lyukadtam ki, hogy ezt ti is meg tudjátok csinálni, ingyen és bérmentve, ráadásul némi önismeret és szórakozás is garantált! Ehhez viszont először meg kell beszélnünk, miért jó, ha könyvet tartunk otthon. Ugyanis míg a kilencvenes évekig egyértelműen a szellemi felemelkedés jelének számított a kis házikönyvtár, azóta egyre kevésbé divat otthon fizikai könyvet tartani.
Egyrészt aki olvas, sokszor e-könyvolvasót használ (például mert egy magyar kiadású e-könyv átlagosan 30 százalékkal olcsóbb a papírváltozatnál), vagy ha mégis fizikai könyvet vesz a kezébe, kiolvasás után továbbadja, esetleg a garázsban parkoltatja őket. „Elolvastam, többet nem fogom! Minek tartsam a polcon, porfogónak? Elveszi a helyet más funkciók elől. Állandóan költözöm, nincs kapacitásom hurcibálni őket. Eladom, veszek belőle másikat” – hallom rendre. Egyetértek: a legnagyobb luxus otthon könyveket tartani. (Pardon, mégsem: a legnagyobb luxus az, ha valakinek könyvei és egy personal library curator-ja is van.) Csakhogy…
Amikor a saját (itt fent látható) polcomat terveztem (a gyerekek és a férjem máshol tartják a könyveiket, utóbbi pl. nagyjából 90 százalékban digitálisan), Instagramról még csak nem is hallottam, és a Facebookot sem használtam, úgyhogy egyáltalán nem motivált, hogy közösségimédia-kompatibilis legyen. De akkor miért színek szerint rendeztem el a könyveket? Egyszerűen azért, mert vizuális alkat vagyok, ha esetleg a szerző vagy a cím nem ugrik be pontosan, arra biztosan emlékszem, milyen színű is volt az adott könyv. Miért fontos ez? Mert újraolvasok. Ez itt kérem nem egy díszpolc, hanem egy folyamatosan változó, számomra igenis élő valami, ami nem kisebb szerepet játszik, minthogy elmondja az én történetemet. Azt a mindennap változó, bővülő, bontakozó sztorit, ami csak engem jellemez. A könyv mint reprezentáció ugyanis nem pusztán a klasszikus értelemben van jelen a mai világban, tehát nemcsak a tulajdonos intellektuális elköteleződését hivatott bemutatni. A könyvek életünk egy-egy szakaszára, eseményekre, érzésekre, döntésekre és választásokra, fejlődési ugrásainkra emlékeztetnek bennünket. Fontos feladat.
Az én könyvespolcomnak van még egy nagyon fontos feladata: jelzi, hol az otthonom. (Nyilván a családom földrajzi koordinátája is egy indikátor, viszont ezzel a kis állománnyal szemben ők maguktól is képesek lemenni a lépcsőn). Úgy működik a könyvgyűjteményem, mint egy horgony: a mindennapi szellemi táplálékon túl ez adja a biztonságot, a megérkezettség-érzést: ahova én ezeket felcipelem és kirakom, onnan bizony nem szedem egyhamar a sátorfámat. Hát mi ad instant otthon-érzést, ha nem az, hogy bármikor odasétálhatok ehhez a könyvsorhoz, válogathatok, csipegethetek a régi kedvencek és az új könyvek között, majd bekucorodhatok olvasni?
Könyvespolcot rendezni mindenkinek érdemes, akinek egy tucatnyinál több könyve van, nem feltétel a több százas/ezres állomány. Annak, aki mondjuk egy lebegő polcot töltene meg a könyveivel, vagy az asztalon tartja őket, jó szolgálatot tehetnek a fenti gusztusos és praktikus könyvtámaszok – de akár egy szép formájú, érdekes felületű kő is jó megoldás, ha nem akarunk költeni. És most lássuk az elrendezési lehetőségeket! Az érzékenyebb bibliofileket itt szeretném figyelmeztetni, hogy egyes pontokon (mégpedig az első hármon) bizony játszani fogunk a könyvekkel. Megengedjük nekik, hogy akkor is szolgáljanak bennünket, ha nem olvassuk őket. Csak nézzük.
1.Könyvek gerinccel befelé
Kezdem a garantáltan botrányt kiváltó elrendezéssel. Bárkinek jó szívvel ajánlom ezt a módszert, aki egy pillanat alatt szeretné idegállapotba hozni a hozzá betérőket. Első blikkre azt mondanám, hogy bár szép a könyvek kőszerű, viharvert vitorla színére emlékeztető belseje, annyira nem praktikus, hogy azonnal elvetendő ötlet. Ugyanakkor olvastam olyan beszámolókat, hogy kisebb könyvgyűjtemények esetében nagyon is jól használható, hiszen a vastagság és a magasság is indikálja, melyik könyv melyik. Azt ráadásul kifejezetten megkapónak találom, hogy valaki nemcsak kívülről, hanem belülről is (fel)ismeri a könyveit. Aki pedig szereti a zsákbamacska-játékot, az meg is találta a tökéletes elrendezést, ne olvasson tovább.
2. Egyedi borítókba burkolva
Az előző megoldással ellentétben ez pénzbe, mégpedig jó sokba kerül, de nem tudtam kihagyni a felsorolásból, mert itt a könyvekből műtárgy válik. Ugyanannyira praktikus, mint az előző (azaz kevéssé), mivel ki kell billenteni a könyvet a polcról, hogy meggyőződjünk róla, jóhoz nyúltunk-e. A tengerentúlon vagyonokat kérnek ezekért a mintát kiadó borítókért, kíváncsi lennék, lesz-e erre itthon kereslet és értékelhető kínálat. Őszintén, repesnék egy ilyen tervezési feladatért, de csak azoknak ajánlanám, akik szinte soha nem olvassák újra a könyveiket.
3. Színek szerint
Azoknak ajánlom, akik a könyvek küllemére, színére hosszú távon emlékeznek. Játékra ad lehetőséget, hogy hogyan rendezzük egymás mellé a különböző csoportokat; lehet szivárványminta szerint, sötéttől a világosig, hideg-meleg ellentétpárokkal stb. Az én polcom pl. a jógatanárom szerint egy mandalára hasonlít.
4. Érzésekre figyelve
Mert vannak azok a könyvek, amiktől szomorúak leszünk, és azok, amik reményt keltenek, meg persze azok, amiken nevetünk, és azok, amiktől idegessé válunk és így tovább. Kitűnő gyakorlat az érzések beazonosítására, az olvasás közbeni más szintű figyelem gyakorlására is. Sajnos nem ismerek senkit személyesen, akinek így lenne elrendezve a polca, pedig de jó lenne egyet élőben megnézni!
5. Méret szerint
Nagyon rendezett, letisztult képet mutat, ha figyelünk arra, hogy pontosan azonos magasságú könyvek kerüljenek egymás mellé, és akár még a vastagságot is figyelembe tudjuk venni. A különböző méretű szekciókat érdemes valamilyen dísztárggyal vagy könyvtámasszal elválasztani, ha a polcnak épp ott nincs függőleges osztása.
6. Téma szerint
Útikönyvek, regények, szakkönyvek, verseskötetek, szakácskönyvek stb. Ha a család közös polcot oszt meg: anya könyvei, apa könyvei, mesekönyvek. Nemcsak praktikus, hanem önmagában is garantál valamilyen esztétikai minimumot az, hogy néhány romantikus regény, egy skandináv krimi-sorozat vagy egy magyar mesekönyv több kiadása kerül egymás mellé, nem pedig össze-vissza tartjuk őket a polcokon.
7. A könyvtár-módszer
Középhaladótól felfelé, kockáknak, könyvmolyoknak, bibliofileknek. Ez csak akkor mutat jól, illetve akkor van egyáltalán értelme a beléfeccelt rengeteg munkának, ha a több száz könyvünk van. Mehetnek abc-sorrendbe a szerzők, azon belül pedig abc-sorrendbe a művek is. Egy percig sem kell gondolkodni, mit hol találunk, ez pedig a méret- és színbeli kavalkádért nyilván messzemenően kárpótol.
Pro tipp: bármelyik módszert is választjuk, ha már rászánjuk az időt, akár a könyvállományunk ingyenes digitalizálását is elvégezhetjük egy füst alatt, pl. a magyar LinLib-bel, vagy nemzetközi oldalakon (LibraryCat, Libib, GoodReads), így aztán barátaink, ismerőseink könyvtárában is böngészhetünk, kölcsönözhetünk – a kölcsönadó pedig végre pontosan tudja majd, merre is jár éppen a becses kötete.
Kiemelt kép forrása: Homes to love.